Nagy sikert arattunk 2024-es CanSat verseny döntőjében, csapatunk a versenyen elnyerhető 4 díj közül elnyerte a technológiai különdíjat. Ebben a cikkben összefoglaljuk az eddig vezető utat, a döntőt illetve a projekt jövőjét.
A versenyt, még 2023. októberében ismertük meg, mikor fizikatanárunk, Gyula Honyek, dr., egy fizikaóra keretein belül bemutatta a CanSat versenyt, másnapra össze már is állt csapatunk. Ekkor a legnagyobb fejtörést a név kiválasztása, illetve a motivációs levél megírása jelentette, amely jelentősen eltörpül azok mellett a nehézségek nehézségek mellett amit a verseny során tapasztaltunk. A jelentkezés után néhány nappal megkezdtük az első prototípus elkészítését. A kezdetben egy kb. bankkártya méretű mikroszámítógépen (Arduino Uno) kezdtünk el dolgozni, melyről korán kiderült, hogy túl nagynak bizonyult. A jelentkezési határidő utáni 5. napon a szenzorok amelyek a műholdba majd beépítésre kerültek, már felprogramozva elkészültek. Innentől kezdődtek a nehézségek előjönni.
A legnagyobb nehézséget talán az egész műhold professzionális összerakása jelentette. A műhold részeit külön-külön „viszonylag” egyszerű volt létrehozni, az összeépítés viszont nagy fejtörést okozott. Ugyanakkor ezt a „problémát”, rengeteg befektetett idő és munka árán sikerült túllépnünk, sőt a műhold és a hozzátartozó szoftverek professzionalitása miatt a döntőn technológiai díjat nyertünk el.
A döntő kilövési napjára (2024. április 5.) való készülés közben az volt az elvünk, hogy minden lehetséges fellépő hibát a helyszínen, rövid idő alatt javítani tudjunk. Ezért nem egy, hanem kettő kész műholddal érkeztünk a helyszínre, saját akkumulátorral (arra az esetre, ha nem lenne áram a helyszínen, amelyre külön felhívták a szervezők a figyelmünket), több számítógéppel, pótalkatrészekkel.
Szerencsére a döntő helyszínén komoly hibával nem szembesültünk, és hálózati áramot is tudtak biztosítani a szervezők. A legelső kilövési rakétával indításra is került volna műholdunk, viszont egy rakétahiba miatt, csak a második rakétával tudtunk elindulni.
A második rakéta már szerencsére megfelelően el tudta hagyni a Földet, és a CanSat megkezdte az emelkedést ezzel együtt a küldetését. A műhold közel néhány másodperc alatt több mint egy kilométeres magasságba emelkedett, ahonnan ejtőernyő segítségével néhány perc alatt visszatért a Földre.
Az ereszkedés során a CanSat ejtőernyője tökéletesen működött, állandó sebességgel ereszkedett, pont úgy, ahogyan ezt szerettük volna, ezek mellett a rádiós kommunikáció mindvégig hiba nélkül üzemelt, ezáltal a műhold által gyűjtött adatokból következtetéseket tudtunk levonni az aktuális széljárásokról, melyről bővebben a döntő másnapjára készített prezentációnkban olvashatnak.
A Földbe való becsapódás során, a díjnyertes felépítésünknek köszönhetően a CanSat-et szinte karcolás nélkül találtuk meg.
A projekt a sikeres expedícióval nem fejeződik be, nagyobb projektek megvalósítására is lesz lehetőségünk. A verseny szervezői és még rengeteg közreműködő segítségével lehetőségünk lesz a következő magyar műholdon egy terület megtervezésére, mely tervek szerint 2025. végén, 2026. elején Föld körüli pályára lesz állítva.
Az elkövetkezendő hetekben számos konferenciát, gálát, előadást fog csapatunk meglátogatni, hogy beszámoljon tapasztalatairól, élményeiről, illetve fontos célunk, hogy a fizikát, az informatikát és az űrkutatást népszerűsítsük.
A műhold által mért adatok megtekinthetőek interneten, mely a fellövés során valós időben is frissült. Az adatokból levont konklúziót az előadásunkban bővebben olvashatnak.
Ezúton szeretnénk szponzorainknak megköszönni a támogatást, illetve a verseny szervezőinek a hosszas szervezést, illetve nagy lelkesedéssel várjuk a további projekteket valamint a közös munkát.